facebook
 
2016. február 27.

Név: Bede Anna
Foglalkozás: matematika tanár, gasztroblogger (Vegasztrománia), vega aktivista
Fotózás helyszíne: Andrássy út
 
A matektanárság nem csak matektanításról szól
Annával a Madách téri Castro bisztróban találkoztunk, ahová amúgy is gyakran járunk a mindennapokban. Míg a helyszínre érek, két könyvesbolt kirakatából is ő mosolyog rám szakácskönyve borítójáról. Ez segít ráhangolódni a beszélgetésre.
Mi volt előbb: matek vagy főzés?
 
(Mosolyog) Ha hivatásszerűen, akkor a matek. Ha úgy általában, akkor a főzés.
 
Mindig vega?
 
Nem, bár gyerekként sem nagyon ettem meg a húst. Anyukám szerint két dolgot szerettem, a húsgombócot és a hurkát, mert azokban nem látszik a hús, nem hús-szerűek. Aztán volt egy mindenevő időszakom, majd egyik nap úgy ébredtem, hogy a szervezetem nem kívánja a húst. Hiszek a szervezetem ösztönös vezetésében. A tudatom később „utána ment”. Ma már örülök,mert vegaként kisebb ökológiai lábnyomot hagyok magam után, és testileg, szellemileg is könnyebb vagyok.
 
Hogy jött a Vegasztrománia blog?
 
Tíz éve vagyok vega. Körülbelül egy év után kezdtem blogolni. Azért tetszett, mert három - számomra fontos - dolgot egyesít: a főzést, fotózást, és írást. Élveztem, hogy minden folyamatot én csinálok: főzés, tálalás, dizájn, fotó, bejegyzés írás. Aztán négy év után feltettem a kérdést, hogy van-e komolyabb szándékom a bloggal, vagy csak elszórakozgatok. Persze, hogy volt. Akkor jöttem rá és fogalmaztam meg, hogy nekem ez egy misszió: népszerűsíteni a vega konyhát. A saját útkeresésem pedig segíthet másoknak. Az iskolában is így tanítok. A matektanárság nem csak matektanításról szól. Akarva, akaratlanul mást is belecsempészek a logaritmus és a koordináta-geometria közé.
 
Ráadásul nehezített terep a Kisképzőn matematikát oktatni…
 
Először én is ezt hittem, de tévedés. Ez a közegem. Ez is művészet: egy művészeti iskolában matekot
tanítani. A matematika szinte az egyetlen dolog, amiben minden fix. „Úgy van, ahogy van.” A matek a földön tart, mellette bármiben elszállhatok. (mosolyog) Ezek a 14-18 évesek egyszer csak belekerülnek az életbe, és szükségük lesz a logikus gondolkodásra, hogy átlássák az élethelyzeteiket, szituációkat, bármit. Az életben persze nem másodfokú egyenleteket fognak megoldani, hanem a logikus gondolkodás képességét fogják alkalmazni. Ebben segítek nekik többek között. Igyekszem szeretetteli és laza atmoszférát teremteni az órákon. A mai gyerekek egyébként nagyon partnerek ebben és sokkal nyitottabbak szellemileg. Az órák elején pár perces légző-gyakorlatot végzünk, ami segít a koncentrációban, és van, hogy meditálunk is. Emellett heti egyszer a kollégiumunkban, egy bájosan lepukkant Gellért-hegyi villában nevelőtanár vagyok. Harminc csajjal töltöm az időt, képzelheted! (nevetünk) Imádom. Nem csak a koleszosok járnak hozzám korrepetálásra, vagy „csak” beszélgetni, hanem a nem-koleszosok és időnként régebbi diákjaim is meglátogatnak.
 
Kaja témában még mi mást csinálsz?
 
A blogot és  a Facebookot ápolgatom ad hoc jelleggel. Amikor ér egy inger, vagy amikor időm jut rá. A tanításban nagyon ott kell lenni, az kötöttebb és kötelezőbb. Ezért a gasztro-életemben megengedem magamnak azt a szabadságot, hogy akkor és úgy csinálom, amikor és ahogy én szeretném. Emellett korábban csináltunk pár vega lakáséttermi estet - ezen a fronton vannak jövőbeli terveim -, cikkeket írok, illetve segítek néhány étterem vegetáriánus kínálatában. És van egy főzőiskolám, ami most éppen szünetel, de ez egy fontos vonal számomra. Ezen a fórumon tudom legjobban és szó szerint testközelből megmutatni, hogy nem kell félni a vega konyhától. Tanulunk praktikákat is, hogy például hogy kell kiskanállal gyömbért hámozni. De beszélünk arról is, hogy hol lehet megvásárolni a magyar konyhában kevéssé ismert alapanyagokat, mint a chia mag, ami egyrészt tele van Omega3 zsírsavval, másrészt mandula- vagy kókusztejjel felöntve pár óra alatt finom puding lesz belőle.
 
2013-ban könyved is megjelent, ráadásul már a második kiadása kapható a boltokban.
 
Ez egy hagyományos vegetáriánus szakácskönyv nem csak vegáknak. Most a következő könyvön dolgozunk. Főleg az iskolai szünetekben tudok ezzel foglalkozni, haladni, most meg pláne nehezebb, hogy egyetemre is járok.
 
Egyetemre?!
 
A Képzőművészeti Egyetemen mentorpedagógus képzésre. A Kisképző gyakorló iskola, egy-két éve már nem csak a művészeti, de a közismereti tantárgyak tanítására is fogadunk kistanárokat. Elkezdett izgatni, hogy a 14 éves tanári tapasztalatomat hogyan tudom átadni a lehető legjobban, ehhez kerestem képzést.
 
A tanítással mindig barátságban álltál?
 
Nem egészen… Egyrészt eleinte nem terveztem tanítani, de aztán a gyakorló tanításom meggyőzött, hogy ez nagyon nekem való. Másrészt körülbelül  8 éve volt egy megingásom, hogy akkor én tényleg „csak” tanítani fogok egész életemben? Sokat gondolkodtam akkoriban, és végül egy átszervezés és a Vegasztrománia segített a pályán maradni, aminek nagyon örülök. Akkor végeztem el a MOMÉ-n a művészetmenedzsmentet, és pár évig kiállításokat is szerveztem a kisképzős kisművészeknek. Aztán a gasztro-vonal beerősített, és el kellett engednem a kiállítás szervezést.
 
Mindig rengeteg dolgot csináltál szimultán. Hogy lehet ezt bírni?
 
A maximalizmusommal folyamatos egyeztetésben vagyok erről. (röhögünk) Könnyű a könyvborítón mosolyogni, de az eredmények mögött rengeteg munka és áldozat van. Nagyon sok pozitív energiát nyerek abból, hogy olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek. Nem a hiányokra fókuszálok, hanem mindig abból hozom ki a legtöbbet, amim van. Emellett szellemi és fizikai töltőim is vannak: sokat meditálok, és különböző mozgásformákat váltogatok: futok, úszom, táncolok.
 
Milyen a viszonyod Budapesttel?
 
Imádom! De kétpólusú vagyok, a várost csak úgy tudom igazán megélni, hogy ott van mögöttem a Káli-medence. Van ott egy parasztházunk, ahol sok időt töltök. Ott nincs net, se smink, viszont van sok mezítlábazás, szabadban levés. Egyébként a Kodály körönd környékén élek és szeretek pesti nő lenni: felülni a bicajomra és piacra menni, beülni egy kávéra valamelyik újhullámos kávézóba, sétálni az Andrássy úton, aminek a végén a Hősök terén ott az angyal, mint kedvenc másik városomban, Berlinben is. Középút helyett azt választottam, hogy erősen megélem azt a két állapotot, amit a két helyszín ad. Mindig azt, amiben éppen vagyok.
 
Interjú: Mesterházy Fruzsina