facebook
 
2016. január 25.

Név: Maitinsky Judit aka Judie Jay
Foglalkozás: énekes, ápoló
Fotózás helyszíne: 8. kerület
 
Nem szabad mások igazát elutasítani
Judie Jay személyét és munkásságát régóta ismerem, szeretem, ezért nagyon örültem, mikor Máté felvetette, hogy Judie is legyen Pesti Nő. Énekes és ápoló, elég elfoglalt, ezért interjú időpontot egyeztettünk volna este 11-kor telefon, végül hajnal 1-ig könnyeden beszélgettünk nehéz kérdésekről.
Énekesnőként te vagy a fókuszban, kvázi te vagy a főnök, ápolónőként viszont főnököd a nővér, az orvos, a beteg. Hogyan tudod összeegyeztetni ezt a kettősséget?
 
Remek kérdés. A mindennapjaimban időt keríteni mindkét elfoglaltságra kihívás, de nekem ez tán könnyebb, mint például az egyedülálló, gyermeket nevelő, főállásban plusz mellékállásban dolgozó megannyi magyar ápolónőnek. Mint kiderült állásválasztásaimból, nem vagyok egy pénzéhes ember. Előre tudtam jól, hogy se underground énekesnőként, se nővérként nem leszek sosem milliomos, de gazdagodtam e helyett érzésekben, tapasztalatokban és természetesen tudásban. 18 év éneklés után, ahol tulajdonképpen a magad ura vagy, te mondod meg mit, mikor, hol, hogyan csinálsz, nem egyszerű beleszokni a szabályokkal, protokollokkal és felettesekkel teli világba. Első dolgom az volt, hogy alázatot tanuljak, hiszen mint nővér, orvosok, főnővérek, tapasztaltabb nővérek irányítottak, arról nem is beszélve, hogy a beteg akarata is szent. Énekesnőként az volt, amit én mondtam… ha nem, kicsit - khm - erőszakoskodtam és rögtön nekem volt igazam.  Jót tett személyiségemnek az egészségügy. Már énekesnőként is gyakorlom ezen becses tulajdonságot.
 
Algériában születtél, Kanadában, Korfun, Berlinben és Magyarországon éltél hosszabban. Mit adott és mit vett el ez az életmód, a tapasztalás?
 
Sok mindent sorolhatnék, de tán a leg meg nem értettebb oldalát említeném először. Tizennégy éves koromig intenzív látókör tágítási gyakorlat volt. Megtanultam elfogadni lehetséges igazságnak még azt is, amivel nem feltétlenül értettem egyet. Tisztelni mások kultúráját és érdeklődni az ismeretlen iránt. Szépet, szeretnivalót találni a csúfban, pozitívumot találni a negatívumban. Természetesen plusz ajándék a többnyelvűség is, habár a fejemben a nyelvtani struktúrák kuszák, néha félreérthető, sértő lehet egy-egy hibás szórendben használt magyar mondatom. A „realitást” igen szubjektívnek tartom. Erre egy egyszerű eset döbbentett rá. Egy éjszaka a gépem előtt ülvén több órán keresztül hajszoltam egy szúnyogot, ami olykor átrepült a képernyő előtt. Három órán keresztül nem sikerült elkapnom, közben számtalanszor megcsípett. Egyre feldúltabban vakartam a csípéseimet. Majd, hopp! Lecsaptam. Nem szúnyog volt, és mint kiderült, egyetlen csípés sem volt testemen. Ha nem csaptam volna le a bogarat, a mai napig az lenne a realitásom, hogy aznap este szanaszét csípett egy szúnyog, pedig nem ez történt. Így van ez mindennel és mindenkivel. Nem szabad mások igazát elutasítani, hisz ugyanannyi valóság, avagy ámítás lehet abban, mint a saját megélt valóságodban.
 
Hogy kerültél vissza Magyarországra és miért?
 
Édesapám kiküldetései miatt születtem és éltem külföldön, melyek mind pár évnyi megbízatást jelentettek. Ezen évek letelésével családom minden alkalommal hazatért. Nekem kicsit nehezebb volt azt mondani, hogy haza, hisz születésem óta több időt töltöttem más országokban, mint itthon. Hazának én a mai napig családomat nevezem. Ahol ők, ott a haza. Valaha, nem ismertem jobban tájat, se kultúrát, mint a kanadait. Ma már jobban ismerem Magyarországot, kultúráját, honfitársaim felfogását, de mindössze egyetlen hét kanadai tartózkodás kellett ahhoz, hogy ismét otthon érezzem például ott is magam. Ott vagyok otthon, ahol mindannyian. Föld a neve, akármilyen elcsépelten hangzik is.
 
Mióta vagy a Föld bolygón pesti nő? Van kedvenc helyed Budapesten?
 
A szó szoros értelmében, mivel szüleim mindketten Pesten nőttek fel - VIII., IX. kerület -, mindig is akként neveltek.  Pestre 1998 környékén költöztem albérletbe, azóta állandó lakhelyemmé vált a VIII. kerület. Imádom, hogy nincs csend. Hogy nyáron az ablakom alatt hegedűszóval kísért énekes kedvű fiatalok „csendháborítanak”, hogy a szomszéd zongoraművész újra és újra próbálja ugyanazt az egy kottasort több órán, napon keresztül. Szeretem a gangon vitázó Margit néni szinte idegesítő hangjának beszűrődését és a kerület megannyi kultúrájának megnyilvánulását. Tömegközlekedés párti vagyok, bár lakhelyemről majdnem mindenhova lábon is eljutok. Van egy játék, melyet utazás közben szoktam játszani. Leülök és elkezdem figyelni a zajokat, hangokat. Rákoncentrálok és megállapítom, mit hallok, honnan, milyen messziről és hogy hányat tudok azonosítani, megszámolni. Például minden extra halláskészség nélkül lehet hallani a Deák térről, amint Budán, meghatározott irányban mentő halad el. Ajánlani tudom csak a gyakorlatot.
 
Ha egy dolgot megváltoztathatnál a világban, mi lenne az és miért?
 
Hitem szerint minden összefügg. Ha magadon változtatsz, pillangóeffektusként változtatsz minden máson is. Szintén hiszem viszont, hogy mindennek van több jó és több negatív következménye is. Így tán az egyetlen, amit kívánhatok, hogy magamból jobb, becsületesebb, bölcsebb, megbocsátóbb és megértőbb embert faragjak. Ez az én „realitásom”.
 
 
Interjú: Mesterházy Fruzsina