facebook
 
2015. december 21.

Név: Farkas Gyuláné Gizi néni
Foglalkozás: kocsmáros
Fotózás helyszíne: Giero pub
 
Ide csak jó emberek járnak
Nincs nagy cégér a Paulay Ede utcai Giero „Dzséró” kocsma bejárata felett, de nem is kell, mert aki egyszer megismeri a helyet, az Gizi néni miatt biztosan gyakran be fog majd térni, aki meg csak úgy véletlenül arra téved, azt az este tízkor kezdődő féktelen örömzenélés minden bizonnyal lecsábítja a régi szőnyegekkel és antik bútorokkal telezsúfolt hangulatos pincekocsmába. Itt találkoztunk mi is a hely üzemeltetőjével, Gizi nénivel, aki igazi vendéglátó a szó legnemesebb, és ma már egyre ritkábban tapasztalható értelmében.
Mindig is vendéglátással foglalkozott?
 
Már 1981 óta üzletem van. Trafik-ajándékkal kezdtem a nyolckerben és a XVI. kerületben, de voltam zöldséges a Körúton és később kenyeres is. Régi vágyam volt egy vendéglátóhely, mert nagyon szeretem az embereket.
1990. június 22-én aztán megnyitottam a Gierót. Én voltam az első itt, a Liszt Ferenc téren. Nem volt még itt akkor semmi, csak a Zeneakadémia előtt egy benzinkút. Képzelhetitek. 37 éves voltam, most meg már 62… Nem is merem kimondani. Lélekben viszont fiatal maradtam. 62 évesen nem érzem, hogy annyi lennék. Próbáltam mindig vagány maradni. Rengeteg barátnőm van, ilyen fiatal lányok, mint ti vagytok, jönnek hozzám, lelkizünk, megosztják velem a csalódásaikat, örömüket. Nagyon szeretem ezeket a gyerekeket. Azért jövőre már nyugdíjba megyek. Az életem ez a hely, ezzel kelek, ezzel fekszem, úgyhogy nem tudom, mi lesz, ha abbahagyom.
 
Általában milyen társaság jár ide?
 
Sok művész, zenészek az akadémiáról, festők, írók. Imádják ezt az üzletet, mert van lelkük. Higgyétek el nekem, egész más a művészek lelke. Természetesen mások is jönnek. Ez olyan, hogy az ember csak belép, odaáll a pulthoz, és tíz perc múlva már ismer mindenkit. Itt mindenki nyitott, itt szeretet uralkodik. 25 éve vagyok itt, de még egy pofon sem csattant el soha. Aki nem ide való, az nem jön ide. Ide csak jó emberek, művészek, egyetemisták, értelmiségiek járnak.
 
Fontos, hogy értelmiségiek legyenek?
 
Igen. Egy okos ember nem dühöng annyira, nem csinál balhét. (nevet)
 
Az utcán van egy kis kiírás: Giero Gypsy Band, itt pedig egy portré egy jóképű férfiről, Gieroról. Ki ő?
 
Édesapám zenész volt. Gierónak becézték. Az ő képe van a falon. Tulajdonképp ez is egy családi vállalkozás. A húgomnak van két nagy fia, akik a margitszigeti termálszállóban zenélnek, és este munka után le szoktak jönni ide muzsikálni, örömzenét játszani. Nagyon sok fiatal jár miattuk ide, mert szeretik a zenéjüket. Szokták is mondani, hogy Budapest szívében én tanítom a fiatalokat a magyar cigányzenére. Az emberek azt hinnék, hogy ez a fajta zene kiment a divatból, de ez egyáltalán nincs így, csak le kell jönni ide egy estére, és bárki meggyőződhet az ellenkezőjéről.
 
Gizi néni is tanult zenét?
 

Hát persze, édesapám, annak az egész családja és anyukám családja is muzsikus volt. Hegedűsök, bőgősök, cimbalmosok. Így én is tanultam zenét gyerekkoromban. De apukám azt mondta, nem lehetek zenész, mert jobban fogom szeretni a hangszeremet, mint a gyerekeimet, és nem leszek igazi családanya.
 
Végül hány gyereke lett?
 
Egy se. Gondoltam, nem lesz se örömöm, se bánatom. El voltam foglalva mindig az üzlettel, szerettem nyüzsögni, jönni-menni. Nem akartam, meg nem is jött össze. A férjemmel egyébként 37 éves házasok vagyunk. A húgom fiai viszont nagyon sokat segítenek nekem. Főleg azzal, hogy itt zenélnek.
 
Itt azt játszhatják, ami csak jólesik?
 
Igen, teljesen ingyen, pusztán örömből játszanak itt munka után. Béla és Pisti diplomás cimbalomművészek. Egyikük beül a zongorához, a másik pedig brácsázik. Sokszor elkíséri őket az egyik zenésztársuk, Jenő, aki hegedül. Sok mindent játszanak. Filmzenéket, operetteket, slágereket és magyar cigányzenét. Mindenevők a gyerekek. Kint az utcán pedig hallják az emberek, hogy milyen jó zene szól, és lejönnek. A külföldieknek is nagyon tetszik, hogy a fiúk ismerik a muzsikájukat. Egyszer például spanyol zenével fogadtak egy spanyol társaságot, akiket a Saul fia producere hozott. Attól kezdve minden héten ide jártak. A végén elhozták a gyerekeiket és a feleségeiket, és őket is bemutatták nekem.
Volt még egy hasonló történet nemrég: bejött a Die Hard 5 producere, azt hiszem, Tarának hívják, leült a Béla mellé a zongorához, valamit súgott neki, Béla pedig elkezdett amerikai jazz zenét játszani. A nő alig akart elmenni innen. Minden héten vagy háromszor lejött, és mindig hozott magával társaságot is. Utolsó nap, amikor itt volt, mondta nekem, hogy az egyik színésznő nagyapja cigány. Amikor meghallotta a cigány zenét, megőrült tőle. Megfullasztották a zenekart a sok itallal, egyfolytában kértek nekik. Olyan jól érezték magukat, hogy a színésznő a végén már Mamának hívott. Senki más nem kellett neki, csak a Mama. (nevet)
 
Itt mindenki otthon érezheti magát - ez a hely szellemének titka?

 
Igen, de ezt meg kell tapasztalni, mert minden este tartogat meglepetéseket. Tíz után jönnek a fiúk zenélni, egy darabig csak ülnek, beszélgetnek, majd bejön pár ember, és megkérdezik: lesz zene, Gizi néni? És perceken belül hatalmas buli alakul ki a semmiből. A fiúk elkezdenek muzsikálni, és a vendégek mindjárt az asztalon táncolnak, a lányok meg felülnek a zongorára. Kiengedik a gőzt, hiszen kellenek olyan pillanatok, amikor azt csinálhatják, amit akarnak. És amíg nincs balhé, addig bármit lehet csinálni. Mondják is mindig, hogy Gizi néni, neked olyan híred van, hogy elég mondanunk, hogy megyünk a Gieroba mulatni a Gizi nénihez, és már mindenki tudja Budapesten, hogy ez mit jelent.
 

Interjú: Izsó Zita és Mesterházy Fruzsina