„A Judy? A Judy mindenkit ismer.” - hangzik a legtöbb ember szájából a válasz, ha kérdezem őket Gyüre Juditról. A pesti nappalok és éjjelek ezerarcú, ikonikus figurája ő, aki mindenhol otthonosan mozog.

Ezeket a portrékat úgy kezdjük, hogy kiírjuk a megkérdezett nevét és titulusát. Mit írjunk ki, mi vagy?
 
Hahahahaha!
 
Na, igen. Értelek…
 
Tudtad, hogy eredetileg női ruhakészítő a szakmám? Egyébként most lesz tíz éve, hogy az ACG kreatívügynökségnél és az Ellátóban is dolgozom. Az Ellátó évfordulója december 16-án, az ACG-nél január 2-án lesz. Szinte egyszerre.
 
Hogy jött a pultozás az Ellátó bárban?
 
Edina, az Ellátó akkori üzletvezetője felhívott, hogy több mindenkitől hallott már rólam, menjek be. Mondtam, hogy nem vagyok vendéglátós. Legalább nézzek be hozzájuk. Mondtam, hogy lenézek, végül is közel lakom.
 
No és hogy kerültél az ACG kreatívügynökséghez?
 
2000-től 2005-ig egy casting ügynökségnél dolgoztam, mint booker. Amikor ennek vége lett, Bényei Andi gyártásvezető barátnőm mondta, hogy az ACG-ben Angyal Gergő mellé gyártás asszisztenst keresnek. Végül úgy maradtam ott, hogy megüresedett az irodavezetői állás. Azt tudtad, hogy teniszező voltam? Hét évig versenyeztem, 15 éves koromig pontosan.
 
Akkor hogyan lettél mégis női ruhakészítő?
 
A Kisképzőbe akartam menni, de a felvételi előtti este – emlékszem – ültem a galériánkon, lóbáltam a lábam és mondtam anyukámnak, hogy nem merek elmenni. Aztán jelentkeztem a női ruhakészítő szakközépiskolába, de ellinkeskedtem a felvételit és nem vettek föl. A Vámosi Ilona Ruhaipari Szakmunkásképzőben anyámnak volt ismeretsége. Kérdezték anyukámat, hogy hány kettesem volt, mondta, hogy csak négyesek, ötösök. Egyből felvettek. Itt két hét suli, két hét gyakorlat volt, úgyhogy sokkal jobban jártam vele. Tényleg megtanultam varrni. Később nem csak a Tamással dolgoztam. Például öltöztettem, kiviteleztem Vass Évának, Pártényi Zsuzsinak, Breckl Jánosnak.
 
Király Tamás a magyar divatszakma azon ritka tervezőinek egyike, akit külföldön is ismernek, elismernek. Egy különcnek tartott extravagáns tehetség. Hogy ismerkedtetek meg?
 
Tamást 15 éves korom óta ismerem. A Grósz Gyula vitt el a Tamásékhoz a Benczúr utcában egy házibuliba. Tele volt ecetfákkal a lakás és mindenhol mécsesek égtek. Emlékszem, a Tamás egyik szobájában egy ejtőernyő volt a plafonon. A mellettünk lévő ház aljában volt egy kerámiabolt és a Tamás mindig ott rendezte a kirakatot. Minden nap összefutottunk. Aztán elkezdtem neki varrni. Ez volt 31 évvel ezelőtt. Én voltam szinte az egyetlen, aki az elejétől a végéig dolgozott vele. Vagy színpadi hátteret varrtam, vagy öt kesztyűt, de úgy öt éve egy színházi előadás - Garaczi Lacitól a Csodálatos vadállatok - komplett ruhatárát is megvarrtam. Tamás volt a jelmeztervező, én kiviteleztem. Szerintem egy hónapon keresztül nem aludtam: ACG, Ellátó és a varrás. Lehet, hogy hat éve volt…
 
Azt hallottam, sokat utaztatok külföldi divatshow-kat csinálni.
 
Először Berlinben voltam vele talán 87-ben. Akkor a Tamás fellépett Claudia Skodával, Vivienne Westwood-dal meg még voltak nagy nevek, csak nem emlékszem. Vivienne Westwood hívott dolgozni, de nem mentem - kuncog, és kérdezem, hogy miért nem – mert nem tudtam angolul, mint most sem. Voltunk Dániában is. Azt hiszem, ez 90-ben volt. Ott modellként szerepeltem, és az Almási Csabi is, aki mára Almási Jonathan Csaba néven elismert divatfotós lett. Újságcímlapjaim vannak dániai lapokból: hárman voltunk rajtuk. Tamás, Csabi meg én. A Pecsában is sok showja volt a Tamásnak. Baby dreams, Animal dreams… én már nem is emlékszem.
 
Hogy lehet, hogy túlzás nélkül mindenkit ismersz és téged is mindenki ismer?
 
Nagyon jó az arc- meg a névmemóriám. Két sör árát nem tudom fejben összeadni, de olyan emberekre emlékszem, akikkel 30 évvel ezelőtt találkoztam utoljára. A vendéglátózásnak is ez a kulcsa. Mindenki cikiz vele, hogy 4000 ismerősöm van a Facebookon, biztos csak minden negyediket ismerem. Egyszer leültettem valakit a számítógép elé és elkezdtem sorolni, hogy ennek hányas a lába, az mikor házasodott… Azért is lehet még, mert 13 éves koromtól fogva sokat jártam színházba meg bulizni. Fészek Klub, Rátkai Klub, Balettcipő, FMK,…
 
Mindig is pesti nő voltál?
 
Hetedik kerület. Kertész utca. Oda születtem, kisebb-nagyobb kihagyásokkal ott is éltem, de éltünk Spanyolországban is. Gyerekeim apukája most is ott él. Meg lehet unni a tengert egyébként. Csak szólok. (nevetünk) Fiatal lány koromban, amikor teniszeztem, volt egy barátnőm, akivel jártunk a Rock Színházba és ott volt a gyerekeim apukája - Hegyesi Géza - mint szereplő. Ott ismertem meg őt. Ekkor még tizenévesek voltunk.
 
Akkoriban titokban egy időre odaköltöztem a Kertész utcába az anyai nagymamámhoz. Csak a nagymamám tudta, hogy ott lakom. Ez egy csőlakás volt. Nagyapám lakott a leghátsó szobában: napi két doboz Fecske, Európa Rádió, ki sem jött onnan. Úgy laktam a legelső szobában, hogy a papa nem tudta. Beszerelt a szobájába egy berregő szerkezetet, ami beindult, ha a nyílt a bejárati ajtó. Ezért eleinte a szobám ablakán át jártam, de aztán a mamával kikísérleteztük, hogy hogyan ne vegyen észre a papa. Ha gyorsan nyitottad az ajtót, nem jelzett a berregő. Nagyapámnak volt egy rádió berendezése, amin benyomott egy gombot és kiszólt nagymamámnak, hogy „ebéd”. Délután meg, hogy „kávé”. Nyáron mamáék Érden voltak a telken, szabad volt a lakás és egy csomó mindenkinek volt hozzá kulcsa. Volt olyan, hogy házibuliból jöttem haza és nem volt hol aludnom, mert mindenhol aludt valaki.
 
Gézával aztán évekkel később jöttünk össze. 24 voltam, mikor Leót szültem, 18 hónap múlva jött Soraya. Spanyolországban hallottam ezt a nevet, aztán véletlenül itthon is anyakönyvezték. Ez egy jó kis perzsa név. A mai időkben reális. (nevetünk ismét) Én szerintem nagyon szerencsés voltam mindenben világ életemben.
 
Szerencsés?
 
Családom, gyerekeim, van lakásom, van több jó munkahelyem, rengeteg barátom. Úgy gondolom, hogy ez szerencse. Ja, és imádom Budapestet!
 
 
Interjú: Mesterházy Fruzsina