Külföldön nagy hagyománya van már a Knitting street art-nak, Grafitti Knitting-nek vagy yarnstorming-nak, azaz az utcára vitt kézimunkának. Az alkotók körbekötnek valamilyen utcán lévő dolgot, például telefonfülkét, szobrot, lámpaoszlopot. Mindenki a maga célja és motivációja szerint. A művész, mint minden graffiti művész, titokban tartja a kilétét, mi mégis annyira ellenállhatatlanok vagyunk, hogy sikerült rávennünk egy budapesti gerilla-csipkeverőt, hogy beszéljen nekünk az ő Budapestjéről.

Te miért kezdtél el utcalámpadíszeket horgolni?

Néhány éve olvastam valahol a külföldi és magyarországi gerillakötésekről. Akkor én még azt hittem, hogy pusztán az motiválja őket, hogy díszítsenek. Nekem is az volt a célom, hogy kötőtűvel a kezemben létrehozzak valami szépet, és azzal boldogságot okozzak az embereknek. Be is léptem egy csoportba, de hamar rájöttem, hogy nekik többnyire politikai céljaik vannak, és nem az, hogy díszítsék a várost. Ezért aztán ki is léptem onnan.

Akkor neked csak a szépség a célod? Az, hogy felhívd az emberi kéz alkotta értékekre a figyelmet, nincs benne a munkáidban?

Nem igazán. Amikor horgolok, tényleg csak azokra az emberekre gondolok, akik mindennap ugyanazon az útvonalon mennek haza, nézik a szürke, koszos tereket, de az én csipkéimnek köszönhetően kapnak valami szépet, valami szokatlant, egy kis odafigyelést.

Kitől tanultál meg horgolni?

A nagyikámtól tanultam meg kézimunkázni. Kiskoromba mindig ő jött értem kedden és csütörtökön a suliba, aztán miután megírtuk a leckét, teázgattunk és megmutatta, hogyan kell hímezni, kötni, horgolni. Most már nekem kell szólnom neki, hogy vegyen kötőtűt a kezébe. Eléggé öreg, és fontos, hogy a finommotoros mozgást kordában tartsa.

Mikor van időd horgolni?

Este miközben nézek valami filmet, sorozatot. Horgolás közben nagyon jól lehet gondolkodni. Ez egyfajta pótcselekvés. Folyton valamit csinálnom kell. Cigizek vagy eszem, de most is piszkálom a terítőt.  A kézimunkának pedig legalább van eredménye.

Hova tettél már ki csipkéket?

Általában a Margit-hídra, a Millenárisra és a Moszkvára teszek ki csipkéket, de a fő helyem a Moszkvánál a 139-es buszhoz vezető lépcsősor alsó oszlopfője.

Moszkva?

Igen, én nem tudom Széll Kálmán térnek hívni, mint ahogy az öregek sem tudják Sasadi útnak hívni a Sasadi utat, vagy Ferencieknek a Ferencieket, hanem Osztyapenkónak és Felszab-térnek.

Miért pont ezeket a helyeket választottad?

A Margit-híd a kedvenc helyem Budapesten. Hogyha a Jászairól nézzük, akkor olyan, mintha megölelne. Ráadásul onnan a legszebb a kilátás. Látszik a Parlament, a Citadella, a Vár.

És mit csinálsz, amikor nem csipkét versz?

Terület és településfejlesztő geográfusnak tanulok az egyetemen, és a régi ipari területek rehabilitációjáról írom a szakdolgozatom. Hogyha lenne egy varázsceruzám, akkor sokkal több parkot és teret terveznék ebbe a városba. Sokkal több közösségi térre lenne szükség, ahová kiülhetnél a barátaiddal, és nem kellene beülnöd egy kávézóba vagy egy kocsmába csak azért, hogy együtt lehessetek valahol. Olyan dolgokat szeretnék tervezni, aminek köszönhetően az emberek tudják használni a várost, és nem csak élnének benne. Azért szeretem nagyon a Millenárist, mert egy rehabilitált ipari terület. Olyan szép, megtartották a régi épületeket, de közben zöld lett, és van benne valami modern. Furcsa, hogy onnan lopták el leghamarabb a csipkéimet.

Ennél nagyobb elismerés aligha van…

Hát nem tudom… Akinek nincs otthon lámpaoszlopa, nem sok mindent tud vele kezdeni, de felőlem legyenek vele boldogok.