facebook
 
2013. november 24.

Név: Kerro Zsuzsanna Serin

Foglalkozás: tervező

1981.07.17

Bővebben: www.serinstyle.blogspot.hu

A fotózás helyszíne: Tömő utca

Budapest egy kis falu

Ez az utolsó távinterjúnk, és ha valamit várok Budapesten, az az, hogy ott lehessek végre Serin műhelyében, kávézhassunk, és megsimogathassam Lufi boglyas fejét.

Szerinted milyen a pesti nő stílusa? Egyáltalán van saját stílusunk?

Nekem a nőiesség egyfajta tartást jelent, ami ma hiányzik a nők többségéből. Azt gondolom, hogy a pesti nők szépek, de erről egy picit megfeledkeztünk. Hiányzik a harmónia úgy általában, és ez kívül-belül megmutatkozik mindenkin. Nem magunkat fejezzük ki, hanem trendeket követünk. Én viszont a saját márkámmal a magam feje után megyek. Azt, hogy merre indulok, mindig az inspirációk határozzák meg, amelyek eddig általában a külföldi utazások során értek. Olyan ruhákat készítek, legyen az biciklis sapka vagy hátizsák, amelyek illeszkednek ahhoz férfi- és nőideálhoz, ami bennem él.

 

Hogy néz ki egy átlagos napod?

A reggeli szent és sérthetetlen kávézás után általában sétálok a kutyámmal, Lufival. A délelőtt az intéznivalóké, utána pedig a stúdiómban dolgozom estig, ahová sokszor Lufit is elviszem segítségül. A stúdió, műhely a VI. kerület szívében egy alkotóházban van, nagyjából egy éve költöztem be. Egy ideig ugyan itthon dolgoztam, de úgy éreztem, mindenkinek jobb lesz, ha egy külön munkahelyet teremtek magamnak, egy olyan alkotóhelyet, ahová elvonulhatok, és ahová bátran elhívhatom a munkám iránt érdeklődőket. Fontos volt, hogy könnyen megközelíthető, világos és csendes helyen legyen. Szerencsémre a műteremablakok egy gyönyörű, ősfás, belső udvarra néznek, így nyugodtan élvezhetem egész évben a csendet, a madarak csicsergését, mivel egy kis oázis vesz körül a városban. Nem utolsó szempont persze az sem, hogy hű asszisztensemet, Lufit is magammal vihetem oda.

 

Merrefelé laktál eddig Budapesten?

Úgy érzem, hogy valahogy mindig úgy alakult, hogy az életkoromhoz illő lakókörnyezetben éltem. Huszonkét éves koromig a XVII. kerületben egy akkor épülő panel lakótelepen laktam a Rákos-patak partján, ami nagyon klassz volt. Sok hasonló korú gyerek, óriási zöldterület és nyugodt környezet vett körbe. Rengeteget bandáztunk a patak partján, illetve a közeli hatalmas parkban. A belvárosban felnövő gyerekekhez képest egy picivel védettebb atmoszférában nőttünk fel. Amikorra már  terhessé vált a mindennapi bejárás, főleg a nagy forgalom és a hosszú menetidő miatt, a családom úgy döntött, hogy átköltöztünk Budára, ahonnan én tovább költöztem a VIII. kerületbe. Azóta is itt lakom, és nagyon szeretem, mert ennek a környéknek valóságtartalma van. Mindenféle társadalmi réteg, életkor és kultúra él itt egymás mellett. Az is jó, hogy bárhová is indulok, nagyon rövid idő alatt ott is termek, mert főleg kerékpárral közlekedem.

 

Melyik kerületetet képzeled el magadhoz illőnek negyvenévesen és idősebb korodban?

Az az igazság, hogy nem igazán szoktam gondolkozni a jövőn. Mindenesetre, ha egyszer úgy hozza az élet, szeretnék a városi lét mellé egy kis szigetet teremteni magamnak. Egyelőre ide köt minden, bár nagyon vágyom egy dunakanyari nyaralóra.  

 

Hol és hogyan kapcsolsz ki?

Általában itthon lazítok, vagy a barátokkal vágunk bele az éjszakába. Szeretem a spontán sodródást, nagyon sok kellemes véletlenszerű találkozásban volt már így részem. Mindenki ismer mindenkit, Budapest egy kis falu. De évente egyszer szeretek külföldre utazni pár napra, mert nagyon sok inspiráció ér az ilyen utazások alkalmával.