Klárát két évvel ezelőtt még Szicíliában ismertem meg, és a barátságunk azóta is tart. Amikor találkozunk, mindig van nála valamilyen matrica, szórólap, petíció, és általában épp egy tüntetésről jön vagy egy performanszra megy. Mindenről van véleménye, de ő az a típusú ember, akinek nem csak a szája jár. Most épp a Negyed6Negyed7 fesztivált izzítja gőzerővel.

A fesztiválotok apropója a VI. és a VII. kerület. Miért pont ezeket a kerületeket választottátok?

Ez egy zsidó hagyományokra építő, ötödik éve megvalósuló fesztivál. Én nagyjából egy éve csöppentem bele. A Negyed6Negyed7-et szervező Marom Egyesület a Belső-Erzsébetvárosban, vagyis a hatodik és hetedik kerület egy-egy szegletében tevékenykedik, innen jön az elnevezés is. Vidékiként ez számomra azért is izgalmas, mert ebben a mikrokörnyezetben számos kultúra és szubkultúra él egymás mellett, aminek a következménye ez a kreatív és vibráló negyed a város szövetében.

Mi a célja ennek a fesztiválnak?

A közösségformálás és a reflekció. Zsidó értékeket és hagyományokat közvetítünk, és tesszük mindezt kortárs köntösben, közösségek bevonásával. Olyan itt élő és dolgozó emberekkel, szubkultúrák képviselőivel működünk együtt, akik a feltett kérdéseket a közösség bevonásával próbálják megválaszolni, ezáltal reflektálva a bennünket körülvevő környezetre, térre, kultúrára és politikára. Ennek a hozzáállásnak a szellemében jöttek létre a mostani fesztivál programjai.

Mint például?

Lesz koldulójóga-óra közterületen, közösségi képregény-készítés a fény történetéről, fórumszínház, biciklis féklámpa-készítő workshop, és lesz olyan beszélgetés is, ami a negyedben megvalósult köztéri beavatkozásokat mutatja majd be. Lehet majd hajléktalan aktivistával sétálni, őket ugye nemrég tiltották ki  Budapestről, a FKSE szervezésében pedig lesz közös kóser style főzés. Persze ezek csak az én szubjektív kedvenceim.

Külföldiek is be tudnak majd kapcsolódni ebbe a kicsit lokálpatriotista fesztiválba?

Persze, hogy be tudnak kapcsolódni! Mivel a város ezen részén egyre több az expat, azaz az itt élő külföldi, és a turista, ezért külön figyelmet fordítottunk a szervezés során az angol nyelvű programokra. A Gozsdu-udvarban megrendezésre kerülő  gyertyagyújtásnál a nyolcból három gyertyát angol nyelvűek gyújtanak majd meg: dr. Vered Glickman, az Izraeli Kulturális Intézet igazgatója, David Lazar, az egykori stockholmi főrabbi és Alon Dotan, aki Izraelből érkezik hozzánk. A városi sétákhoz lehet majd angol nyelvű fordítást kérni, sőt lesz két olyan séta is, amit egy itt élő holland úriember tart. Lesz beszélgetés expatokkal rólunk, magyarokról, és több filmet is vetítünk felirattal, meg hát persze ott vannak a kiállítások és koncertek, amik nem nyelvfüggőek.

Miben különböznek ezek a kerületek a többi belvárosi kerülettől? Egyáltalán el lehet választani egymástól manapság a budapesti kerületeket?

A helyzet az, hogy komformista vagyok, ahol egyszer otthonosan érzem magam, onnan nem kívánkozom el. Tehát ritkán járok másfelé, legalábbis olyan életmódszerűen, mint ide. Persze megkülönböztethető minden egymástól: szeretem a Szabadság híd túlsó oldalán a budai vibrálást, Kelenföld csöndes báját, a Batthyányi tér környékét, Újlipótváros vagy éppen Pesterzsébet vidékiességét, a nyóckert és a tizennégyet is. Igazándiból azóta van ez így, amióta rájöttem arra, hogy a biciklinek köszönhetően nem vagyok többé a BKV-hoz kötve, és a saját városomban lehetek én a turista.

Többször is éltél hosszabb ideig külföldön. Mit csináltál odakint?

Új-Zélandon két kisfiúra vigyáztam és háztartást vezettem, emellett egy Fairtrade boltban önkénteskedtem. Belgiumban szintén Fairtrade vonalon segédkeztem, Szicíliában pedig Erasmus-diákként a Cataniai Képzőművészeti Egyetemen tanultam. Mindhárom helyen hat vagy annál több hónapot eltöltve, nyelvet tanulva ismerkedtem az ottani kultúrával, életfelfogással, emberekkel és saját magammal.

Miért jöttél mindhárom esetben mégis haza?

Nagyon hiányzott a család, a kultúrám és az anyanyelvem is, és mert sehol sincs kolbászból a kerítés, de itthon legalább meg lehet venni.