facebook
 
2012. június 02.

Név: Péczely Patricia
Foglalkozás: fodrász

A fotózás helyszíne: Városliget

Sosem áll le ez a gépezet

A Kalicka presszóban találkozunk. A hely a budapesti művészvilág egyik belvároson kívüli, kedvelt központja. A mellettünk lévő fotelban német, erasmusos diákok józanodnak a reggeli kávétól. A falon stilizált madarak, kannák és nők. Patricia ruhájának színe és mintája kellemes összhangban van a hely szecessziós részletgazdagságával.

Szereted ezt a helyet?

Tegnap a gyerekekkel bicikliztünk erre, és akkor ugrott be, hogy itt kéne találkoznunk. Egyébként is Zuglóban lakunk, közel a Városligethez. Szeretem ezt a városrészt; a belváros elérhető távolságban van, mégis kertes, madárcsicsergős a hangulat. A Liget minden kisebb és nagyobb helyszínét megismertem ez alatt a tíz év alatt, amióta itt lakunk. Ahogy nőttek a gyerekek, úgy fedeztük fel szép lassan a játszótereket, majd az Állatkertet, a Városligeti tavat, a Közlekedési Múzeumot, később a kresz- és focipályát. Mostanában pedig vasárnaponként brancsolásokat szoktunk rendezni a családos barátainkkal együtt a Ligetben. Ha választhatnék, talán picit szívesebben laknék a Rákos-patak mögötti részen, de mivel fontos számomra az éjszakai közlekedés, ezért egy ideig még biztosan nem váltunk.

Éjszakai ember vagy?

Az volnék, az voltam, de most a gyerekek miatt egy kicsit átrendeződött az életem. Annak idején alig vártam, hogy felköltözzek Budapestre, és felfedezzem a nagyváros titkait. Már tizenéves koromtól fogva tudtam, hogy itt akarok élni, anyuval ugyanis nagyon sokat jártunk fel már gyermekkorunktól kezdve. A Váci utcai séták, a Duna, a Duna illata, a hidak, a széles utak, parkok nagy élményként maradtak meg bennem. Megfogott a belváros nyüzsgése, lüktetése, a rengeteg ember, az öltözködés szabadsága, az üzletek, a hatalmas épületek, a színes fényreklámok, az éjszakai járatok, a nonstop ABC-k és a rengeteg mozi, szórakozóhely, amelyek közül választani lehetett. Egyszóval a város folytonosságába szerettem bele, hogy sosem áll le ez a gépezet.

Mit kezdtél a rád szakadt szabadsággal?

Akkor még zenei pályára készültem, szaxofonozni tanultam a régi „Postásban”, úgyhogy a szabadidőm egy részét gyakorlással töltöttem. Ezenkívül moziba, koncertekre, klubokba jártam, ismerkedtem, barátkoztam, utaztam, buliztam, másnap kipihentem, szerelembe estem, kiábrándultam.

És mi lett a szaxofonnal?

A zenei pálya elmaradt, de a hangszer megvan, bármikor elővehető, illetve annyira nem bármikor, mert erős hangja van, nemigen lehet tompítani. Érdekes, hogy a legtöbbet egy korábbi albérletemben, Csepelen gyakoroltam egy tízemeletes panelben.

Mit szóltak a szomszédok?

Egyetlen egyszer jött át az egyik szomszéd, és ő is csak azt kérte, hogy bizonyos napokon délután kettőig ne gyakoroljak, mert a felesége munka után akkor alszik. Egyébként soha semmi más atrocitás nem ért. Riszpekt!

Zuglón és Csepelen kívül merrefele laktál még?

Végigpróbálgattam elég sok kerületet. Szigethalmon kezdtem, aztán egyre beljebb költöztem. Így például laktam a IX. kerületben, a Mester utcában, viszonylag közel a körúthoz. Ez a városrész nem tartozott a kedvenceim közé, akkor még nem volt megbízható a környék. Laktam a VI., VII. kerületben is barátoknál, ismerősöknél. Ennek a vándorlásnak az egyik oka a kapcsolatteremtés volt, a másik a város további feltérképezése, elemzése, hogy megismerjem, milyen a közlekedés, a budapesti szleng, hogy lássam, milyen az emberek hozzáállása a városhoz, egymáshoz. Így van ez a munkámban is. Az új vendégekről megpróbálom minél gyorsabban a lehető  legtöbb információt megszerezni, hiszen azon kívül, hogy milyen a haja, ugyanolyon fontos a személyisége és az, ahogyan öltözködik vagy, hogy mivel foglalkozik, milyen zenét szeret, hova jár szórakozni. Ha a hajmosás közben jól el tudunk beszélgetni, akkor már lesz egy olyan információmennyiségem, amelynek ismeretében személyre szabottabb frizurát tudok készíteni.

Milyen a jó frizura?

Nagy hangsúlyt fektetek a természetes eljárásokra, újabban például a hennafestésre, de nagyon trendi mostanában a raszta is egy bizonyos körben. Én körülbelül három éve vágattam le a rasztáimat. Anyukaként azért ez egy elég szokatlan kombináció  volt sokak számára. Szerintem egy jó frizura praktikus és időtálló. A jelenleg használatos geometrikus vágásmód megköveteli a precizitást is, de az a legfontosabb, hogy az alany jól érezze magát. Mert ha jól érezzük magunk, attól szépülünk. Ettől szépség ez az ipar.